Uraiújfalu megtelt: Magyar Péter vas megyei állomásán Strompová Viktóriával együtt sokan gyűltek össze. A “MOST – VAGY SOHA!” nem szlogen volt, hanem üzenet: elég a halogatásból, működő megoldás kell.
Vannak napok, amikor egy település nem csak egy pont a térképen, hanem jelzés. Uraiújfalu most ilyen volt. Nem “kampánydíszlet”, nem gyors fotó és tovább — hanem egy olyan találkozó, ahol a tömeg nem díszlet, hanem tartalom: arcok, tekintetek, kérdések, és egy nagyon ismerős érzés, amit Vas megyében sokan hordozunk évek óta.
A TISZA országjárásának vas megyei állomásán sokan gyűltek össze. Fehér lufik, magyar zászlók, TISZA-táblák — és az a sűrű, egymás mellett állós “falusi-főteres” hangulat, amikor az ember érzi: itt most nem arról van szó, hogy ki kinek drukkol, hanem arról, hogy mindenki szeretné végre normális keretek között élni.
A színpad hátterében a nagy felirat nem kertelt: MOST — alatta a hangsúly: VAGY SOHA! Ez nem csak egy szlogen. Ez az a mondat, amit egy vas megyei ember különösen pontosan ért. Mert itt a “majd egyszer” és a “jövőre talán” már túl sokszor hangzott el:
- majd lesz orvos,
- majd lesz csatorna,
- majd lesz rendes út,
- majd lesz fejlesztés,
- majd lesz pénz,
- majd lesz válasz.
Csak a “majd” közben telnek az évek, és a hétköznapi gondok nem kampányciklusban működnek: hanem hétfő reggel, hónap végén, rendelési időben, csőtörésnél, sorban állásnál, a gyerek iskolájánál.
Strompová Viktória jelenléte: itt nem “valahonnan” beszélnek
A rendezvényen Strompová Viktória is ott volt. Ennek Uraiújfaluban és a környéken külön súlya van: mert nem egy “távoli üzenet” érkezik, hanem olyan hang, ami a körzet életéből beszél. Aki nem prospektusból ismeri Vas 02-t, hanem a mindennapi tapasztalatból: hogyan élünk, hogyan dolgozunk, mi fogy el először a családi kasszában, és mi az, amit már nem lehet legyintéssel elintézni.
A tömegben ott volt sokféle ember: idősek, fiatalok, családok. Olyanok is, akik talán eddig nem jártak politikai rendezvényen, mert elegük lett a cirkuszból — de most mégis eljöttek, mert nem cirkuszt akarnak, hanem működést.
Miről szól valójában ez a “MOST”?
A “MOST” nem azt jelenti, hogy holnaptól minden varázsütésre jobb lesz. A “MOST” azt jelenti, hogy nem fogadjuk el, hogy minden probléma örök, és nem hagyjuk, hogy a döntések következményeit mindig a helyiek nyeljék le szó nélkül.
Vas megyében a valóság nem bonyolult, csak sokszor elhallgatják:
- Egészségügy: ha nincs elég orvos, akkor nem ideológia van, hanem utazás, várakozás, halogatás.
- Megélhetés: ha a fizetés nem ér fel az árakkal, akkor nem “statisztika” van, hanem lemondás.
- Közszolgáltatások: ha egy rendszer öregszik, és nincs rendes karbantartás, akkor jön a szétesés — és a lakosság fizeti meg idővel, pénzzel, idegekkel.
- Helyi ügyek: ha nincs válasz, nincs átláthatóság, csak kommunikáció, akkor a közbizalom megy el először.
És itt jön a lényeg: nem az a kérdés, hogy ki milyen pártnak drukkol, hanem az, hogy elfogadjuk-e, hogy így “normális”. Uraiújfalu most azt mutatta: sokan nem fogadják el.
A hangulat: nem hergelés, hanem figyelem
A legfeltűnőbb mégis az volt, hogy a tömeg nem “pörgött”, hanem figyelt. Amikor egy közösség figyelni kezd, az mindig veszélyes a hatalomnak — mert a figyelem után jön a kérdés: ki felelős? ki döntött így? miért nincs megoldás?
Ilyenkor a propaganda reflexe mindig ugyanaz: ráragasztani egy címkét, lekicsinyelni, elütni egy poénnal, vagy úgy tenni, mintha ez nem is számítana. Csakhogy a képek nem ezt mutatják. A képek azt mutatják, hogy Vas megye mozdul, és a mozdulásnak oka van.
És akkor a végére az a kérdés, ami nem hagy nyugodni
Ha Uraiújfaluban ennyi ember eljön, meghallgat, jelen van, és azt mondja: “MOST” —
akkor mit üzen ez azoknak, akik évek óta azt ismételgetik, hogy ‘minden rendben van’?
És a még fontosabb: mit fognak tenni, amikor már nem elég a poszt, nem elég a fotó, nem elég a magyarázat?
— Márkus Zoltán
httsz.hu