Tisztelt Honfitársam! (rendezői változat)

Az idei január hideg volt.
Nem az a „pulcsit veszek fel” hideg, hanem az a „megnézem a gázórát és sírva fakadok” hideg.

A családok többet fűtöttek.
Ez önmagában még nem lenne hír.
A hír az, hogy ezért fizetni is kellett volna.

De itt lép be a történetbe a gondoskodó állam, mint egy hollywoodi film végén a hős, aki az utolsó pillanatban berúgja az ajtót, és azt mondja:
„Nyugi, ezt most állom.”

Kiderült ugyanis, hogy a hideg… váratlan volt.
Januárban.
Magyarországon.
Ki számíthatott erre?

Ezért megszületett a rezsistop.
Nem a rezsi lett olcsóbb.
Nem a rendszer lett hatékonyabb.
Nem lett kevesebb az energiafüggőség.
De meg lett állítva.

Mint amikor a busz már elment, de te határozottan kiáltasz utána:
„ÁLLJ!”

És ettől valahogy megnyugszol.

A levél végére pedig megérkezik a kötelező dramaturgiai fordulat:
a háború.
Mert nincs történet geopolitika nélkül.

A mondat, ami minden problémát egyetlen elegáns mozdulattal old meg:
nem Ukrajnát finanszírozzuk, hanem a magyar családokat.

A fűtésszámla tehát mostantól nem számla.
Hanem nemzetstratégiai kérdés.

És ha elég sokszor mondjuk ki,
még a radiátor is hazafiasabban fog kattogni.

Üdvözlettel:
A valóság fűtési költségeitől függetlenül. 🔥

— Márkus Zoltán
httsz.hu